Méltatások - Oldal 9
Tartalomjegyzék
Méltatások
Tánczos Vilmos köszöntője
Gyulai Árpád köszöntője
Lükő Gábor felterjesztése Kossuth-díjra
Gyászbeszédek
Németh Zsolt államtitkár gyászbeszéde
Kríza Ildikó gyászbeszéde
Makovecz Imre gyászbeszéde
Pozsgai Péter gyászbeszéde
Minden oldal

A tanítványok és a fiatalabb generáció nevében Pozsgai Péter mondott búcsúbeszédet.


Mélyen tisztelt Gyászoló Család! Mélyen tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

A kései tanítványok nevében szólnék én is néhány szót. Búcsúznánk Gábor bácsitól, kedves Gábor Bátyánktól.

„Megnyitom az én számat bölcs beszédek által,
Nagy bőséggel szólok a régi, titkos dolgokról,
amelyeket hallottunk és tudunk,
és melyeket a mi atyáink beszéltek nekünk.
Nem titkoljuk el azokat azoknak fiaitól és maradékitól,
beszélvén az Úrnak dicséretit és az ő erejét,
és az ő csuda dolgait, melyeket cselekedett.”

Lükő Gábor írta le Károli Gáspár fordítása alapján e sorokat a Gyökereink első számában. Ez a néhány mondat, ez a néhány gondolat, a Zsoltárból vett idézet példázza az ő egész életét. Fellegajtó nyitogató őrtálló lélek volt, ahogy hallottuk – a magyarság és a magyar nép kultúrájának őrző lelke, aki tudta, hogy kultúra nélkül nincsen élet, hogy magyar kultúra nélkül nem tud kiteljesedni életünk, s hogy minden ember élete csak saját kultúrájában teljesedhet ki. Megértette és tudta az ő Teremtőjének erkölcsi parancsát: minden erejével menteni kellett, fel kellett tárni mindazt, amit évszázadok homálya rejtve hagyott. Aztán ötven év szisztematikus kultúrapusztítása, a magyar kultúra elhallgatása és mellőzése alatt pedig rangrejtve is dolgozni kellett tovább, továbbvinni a lángot. Lükő Gábor tudta, nemcsak mesterétől tanulta meg, hogy magyar kultúrélet nélkül nincsen jövő. Hogy nem a kultúrák harcáról kell beszélni, nem a nyugati kultúra és a magyar kultúra – vagy a keleti kultúrák – kibékíthetetlenségéről van szó, hanem az életnek, az Istentől adott életnek a minőségi megélésén. És ennek a minőségi megélésnek egyik alapfeltétele, hogy ismerjük-e a kultúránkat, tudjuk-e, képesek vagyunk-e azt megélni, hogyha importált kultúrát kényszerítenek ránk, ha gyermekeink az iskolában nem kapnak egységes képet arról a kultúráról, amelyik évezredeket élt át nyelvünkben, szimbólumainkban. – Igen, a nagy kérdés az, hogy vajon tudunk-e társadalmat alkotni? Vajon az a szövedék, amelyet a kultúra létrehozott, amely nélkül nincsen közösség és nincsen társadalom, s amelyet oly sokáig pusztítottak itt az elmúlt öt évtizedben, vajon megújítható-e, vajon feltámasztható-e? Ennek a megújulásnak és ennek a feltámadásnak a legnagyobb munkása, a legnagyobb rabszolgája volt maga Lükő Gábor, aki a parancsot nemcsak megértette, hanem egész életével példa is reá. – A továbbadásra, az átörökítésre. Érezte, hogy absztrakció és importált fogalmak, importált kultúra nem lehet a magyar jövő, és nem lehet az új magyar feltámadás alapja. Nem látszatéletre, nem virtuális életre készültünk. Az egységes magyar kultúrát kell tehát a jövő magyar művelődésének alapjává tenni. – Ez volt egész életében az ő hivatása, céltudatos áldozatvállalása.
Nem adatott meg nekünk, amit ő megkapott a sorstól, hogy fiatal korában olyan mesterektől tanulhatott, mint Karácsony Sándor, vagy egyetemi mesterei Budapesten és Bukarestben. Nekünk az adatott meg, hogy élete alkonyán találkozhattunk vele, és megérthettük, hogy mi is a magyar kultúra, hogy mit is kaptunk mi, milyen csuda dolgokat! És hogy erre nem nyílott ki a szemünk az iskolában, ahol ugyan szerepelt a falon, hogy „csak tiszta forrásból”, de már a forrást nem mutatták meg, és nem mondták meg, hogy ez a tiszta forrás, ez honnan is csörgedezik? – Az évezredek homályából. S Lükő Gábor volt képes az évezredek homályát fénnyel megvilágítani.
Én tudom, és néhányunk nevében mondhatom, akik a magyar kultúráról mindent Lükő Gábortól tanultunk, hogy Lükő Gábor szimbólum lesz. Eljön majd az az idő, amikor ugyanolyan szimbólummá lesz, mint amelyeket ő kutatott az éjszaka homályában, múzeumi dolgozószobájában. Mi, most csak annyit ígérhetünk, hogy azt a lángot, amelyet ő továbbvitt, őrzött és élesztgetett, mi nem hangos esküvéssel, csak halk ígérettel ígérjük, Gábor Bátyánk, hogy továbbvisszük. Áldjon meg az Isten, és lelkeddel kísérj minket ezen a göröngyös úton tovább. Isten veled.



 

1%

Kérjük támogassa adója 1%-ával
a Lükő Gábor Alapítvány célkitűzéseit!

ADÓSZÁMUNK:

18191341-1-42

Készítette: Parola Kft.